Idősebb Benedek Jenő (Kecskemét, 1906. január 16. – Budapest, 1987. július 19.[1]) magyar festő
Fia, ifjabb Benedek Jenő (1939 – ) festőművész.
Pályafutása
Édesapja Benedek József lakatosmester, édesanyja Németh Julianna, testvérei: József, Jolán, Miklós, Károly, István, Margit, Elek, Árpád voltak. 1925-ben érettségizett a kecskeméti Főreáliskolában. Lakatos szakmát tanult, felszabadult lakatos segédként került kapcsolatba a festészettel. 1925-1926-ban a kecskeméti művésztelepen Révész Imre irányítása alatt kezdte tanulmányait. 1926-tól egy vas- és rézbútorgyárban dolgozott napi tizennégy órában. 1927-ben nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolába. Mesterétől, Benkhard Ágosttól a nagybányai iskola szellemiségét vette át. Az 1930-as években (megszakítva évfolyamát a főiskolán) több tanulmányutat tett, főként Olasz- és Németországban, ahol az expresszionizmus és az olasz metafizikus festészet hatott rá. Egy ideig Berlinben élt, festésből, rajzolásból tartotta fent magát, de a főiskola befejezéséért és rajztanári diplomája megszerzéséért hazatért. 1932-ben rajztanárként dolgozott Nagykőrösön, 1933-ban Sárbogárdon, majd 1935-1938-ig Tokajban és 1938-1942-ig Csongrádon.
Az 1930-as évek végén megnősült, feleségével, Andorkó Laurával 1939-ben egy gyermekük született, ifjabb Jenő.
Első fővárosi, egyéni bemutatkozó kiállításának megnyitója 1944. március 19-én volt az Ernst Múzeumban. A Farkas István és Petrovics Elek támogatásával berendezett bemutató nagy sikerű nyitánya nem folytatódhatott, ugyanis e napon történt Magyarország német megszállása. Később a kiállított képek nagy része egy bombatalálat során megsemmisült, illetőleg több elveszett közülük.
1944-től 1953-ig a Szolnoki Művésztelepen élt, miután beválasztották a tagok közé. A művésztelep egyik jelentős egyéniségévé vált. Párhuzamosan rajzot is oktatott a szolnoki Verseghy Ferenc gimnáziumban (1947-től tagja volt a Verseghy Körnek), majd a rajztanári státus megszüntetése után egy szolnoki általános iskolában tanított.
Tagja volt az 1945-től 1949-ig létező Rippl-Rónai Társaságnak. 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, többek között Csáki-Maronyák Józseffel, Csók Istvánnal, Konecsni Györggyel, Lyka Károllyal, Kodály Zoltánnal együtt.
1953-ban Budapestre költözött és a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium művésztanára lett. Itt tanított 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig. Nyaranta még néhány évig a szolnoki művésztelepen, majd később a Balatonnál, Fonyódligeten dolgozott.
Egyéni kiállításai
1926 – Kecskemét
1944 – Ernst Múzeum, Budapest
1948 – Fényes Adolf Terem, Budapest
1948 – Tisza Szálló, Szolnok
1958 – Nemzeti Szalon, Budapest
1961 – Villamos és Kábelgyár Kultúrháza, Budapest
1972 – Képcsarnok, Zalaegerszeg
1977 – Csók Galéria, Budapest
1977 – Bács-Kiskun Megyei Művelődési Központ, Kecskemét
1978 – Ferenczy Terem, Pécs
1978 – Csongrád
1981 – Munkácsy Terem, Békéscsaba
1984 – Ernst Múzeum, Budapest
1984 – Csók Galéria, Budapest
1985 – Liszt Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét
1987 – Csók Galéria, Budapest
2001 – Hyatt Galéria, Budapest
2002 – Vigadó Galéria, Budapest
2005 – Ráday Galéria, Budapest
Válogatott, csoportos kiállításai
1944 – Ernst Múzeum, Budapest
1946 – Rippl-Rónai Képzőművészeti Társaság Kiállítása, Budapest
1947 – Kéve, Nemzeti Szalon, Budapest
1947 – Megyeháza, Szolnok
1947 – Vidéki művészek, Ernst Múzeum, Budapest
1948 – Magyar Valóság, Fővárosi Képtár, Budapest
1951 – A magyar katona a szabadságért, Fővárosi Képtár, Budapest
1953 – Párizs
1958 – Antwerpen
1965 – Helsinki
1971 – Aba Novák Terem, Szolnok
1972 – Szolnoki Művésztelep, Szolnoki Galéria, Szolnok
1972 – Medgyessy Terem, Debrecen
1972 – Egry József Terem, Nagykanizsa
1972 – Rudnay Terem, Eger
1972 – Vaszary Terem, Kaposvár
1973, 1974 – Csontváry Terem, Pécs
1975, 1977 – Festészet '77, Műcsarnok, Budapest
1979 – Frankfurt
1980 – Dési Huber Terem, Veszprém
1981 – Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1983 – Szeged
1984 – Eger
1984 – Szolnok
1992 – A Szolnoki Művésztelep története, Erdős Renée Ház, Budapest
1997 – Önarcképek, Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét.
2008 – MODEM - Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen
1950-1953, 1959-1965, 1968 között rendszeresen részt vett az 1., 2., 3., 4., 7., 8., 9., 10., 11. Magyar Képzőművészeti kiállításon, Műcsarnok, Budapest
Műveiből
Az 1930-as, 1940-es években egyszerűbb, figurális és tájképeket készített. A szocialista-realista tematikájú kompozíciói szigorú szakmai igényességgel készültek. Az 1960-as években újból eszköztárába vonta a neoklasszicista és expresszív elemeket. Élete utolsó korszakára realista tájképei mellett sokalakos szürrealista hangulatú festményei és tollrajzai jellemzőek.
Alföldi táj
Fonyódliget [1]
Vöröshajú akt (1930-ban a Szinyei Társaság kiállításán kitüntető oklevéllel jutalmazták).
Mit láttam a Szovjetunióban? (Munkácsy Mihály-díj)[2]
Rákosi Mátyás (életn. olaj, mellkép)
Partizánok (A magyar katona a szabadságért című tárlatra)
Berlini utca, 1931 [3]
Viharos Balaton [4]
Önarckép, 1936, olaj
Fonyódligeti ház [5]
Nyár [6]
Idegen, 1982, olaj
Művei a szolnoki Damjanich János Múzeumban, a Szolnoki Képtárban, a debreceni Déri Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, a Tokaji Galériában és a Kecskeméti Képtárban is megtalálhatók.
Díjai
1950 – Munkácsy Mihály-díj
1952 – Kossuth-díj
1984 – a Művészeti Alap Nívódíja
1986 – a Magyar Népköztársaság Csillagrendje