Deim Pál
szobrász, grafikus, festő
Szentendre, 1932-06-29
hirdetés
Elhalálozott: Budapest, 2016-05-9 Szerző: Nagy Ildikó
1952-1958-ig: Honvéd Képzőművész Szakkör; 1958-1963: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Pap Gyula (festő szak), Ék Sándor (grafikai szak). 1959-1963-ig szülővárosa ösztöndíjasa. Főiskolai tanulmányaiból csak Pogány Frigyes előadásait emeli ki, valódi mestereinek Vajda Lajost, Gadányi Jenőt, Barcsay Jenőt tekinti. 1963-1968 között részt vett a Zuglói Körben, 1963-1968 között tagja a Fiatal Művészek Stúdiójának. 1960-ban moszkvai és leningrádi útján ismerte meg a modern művészet klasszikusait (Picasso, Matisse stb.), 1967-es brüsszeli és párizsi tartózkodásakor a kortárs művészetet (Appel, Bacon, Giacometti, Vasarely, J.R. Soto stb.). Nagy hatással volt rá Ben Nicholson. 1968-ban két hetet töltött a macedóniai Prilep művésztelepén egy kolostorban. 1971-től rendszeresen készít szobrokat.
1974-es műcsarnoki kiállítása óta vásárolják műveit a neves magángyűjtők. 1975-ben részt vett a nagyatádi művésztelep munkájában. 1990: a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára, 1992: a Magyar Műv. Akadémia alapító tagja. 1974: IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs, I. díj; 1978: IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás: a Fővárosi Tanács különdíja; 1985: Munkácsy-díj; 1987: Szentendre város Pro Urbe díja; 1990: kiváló művész; 1991: a Művészeti Alap Képzőművészeti éves Nagydíja; 1993: Kossuth-díj; 2003: Herczeg Klára-díj (senior).
Művészete a szentendrei festészet klasszikus hagyományainak (Vajda, Barcsay) szerves folytatása. Első képei – tájak, figurák – lírai hangvételűek, az érzékeny festőiség a látványt emlékké, látomássá transzponálja bennük (Ketten, 1964; Két nő, 1965). Ezt a festői nyelvet részben a képtémák jellegzetes szentendrei motívumai – házfalak, sikátorok, padlásablakok, provinciális barokk kőkeretek, korpuszok, bádogkeresztek, céhjelvények -, részben Barcsay Jenő művészetének hatása alakítja át. Műveinek szerkezetessége felerősödik, színviláguk redukálódik (szürke, szürkéskék, fekete, fojtott barna). Kialakul a jellegzetes, kettéosztott kép, melyen a kis változtatással megjelenő azonos elemek időbeli egymásutániságot sugallnak (Héttől hét harmincig, 1966, Magyar Nemzeti Galéria). Kerüli a mélység ábrázolását, a teret a síkok merész vágásával és a színkontrasztokkal érzékelteti. A képtémákat sorozatokban bontja ki (Mások az ablakaink I-IV., 1967). Az apró vonalkázással kialakított “szálkás” háttér bizonytalan, kicsit misztikus mélységi hatást ad, ebbe ágyazza bele a figurákat vagy a tárgyakat (Feljegyzések egy kolostorban I-VIII., 1968, Ferenczy Múzeum, Szentendre). 1968-tól képeinek fő motívuma az idolként megjelenő emberi alak, a test arányait és körvonalait követő bábu (Csend I-VI., 1968). Ez a figura vagy árnyéka, lenyomata, minden képen és mindenfajta közegben megjelenik, kolostorfaltól a világűrig, és megteremti ~ művészetének évtizedeken át tartó páratlanul szuggesztív kohézióját. Az a feszültség, amely a figura és a tér, az organikus forma és a geometrikus szerkezet, a logikus és az ösztönös alakítás között megteremtődik, a véges és a végtelen, az ember és a világ viszonyává transzponálódik. A Csend-sorozat logikus következménye, hogy a figura valóságosan is kilép a térbe. A térrétegek először a plasztikus festmény irányába mozdulnak el (Ember és ház, 1969, Magyar Nemzeti Galéria), majd 1971-től készülnek festett fa és bronz plasztikái (Menyasszony ikon, fa, 1971; Minden értelmetlenül meghalt ember emlékére, fa, 1972). A megtalált műfajokat, formarendet és motívumokat mélyíti el a hetvenes évek folyamán a jelszerű művészet irányába (Jel II., 1973). A háttér szálkás rasztere nyújtott oválisok zuhogó ornamentikájává alakul, a bábu átlós elhelyezése, perspektivikus ábrázolása áttöri az intim környezet határait. ~ ekkor kerül a legközelebb a hűvös, geometrikus absztrakcióhoz (Kék dombormű, 1972; A beprogramozott, 1974; Leválás, 1979). Ezekkel párhuzamosan készülnek azok a bensőséges, gyakran nosztalgikus hangulatú művek, amelyeket valamilyen külső motiváció (ovális keret, arany képráma) determinál (Családi fénykép a XXII. századból, 1972; Dualizmus, 1978). Művészetének újabb fordulata a 80-as évek közepén következik be. A változást már az 1983-as Szárnyas oltár is jelzi, a Tantrikus képek (1985) pedig nyilvánvalóvá teszik. A képek nyers erotikája meglepő ~ puritán művészetében, de ez a mindent átható pánerotika nem az öröm kifejezése. A szenvedély a szenvedéssel olvad egybe. Megváltozik festésmódja is: szaggatott ecsetvonások, erős színek lesznek jellemzőek. A bábu-forma új helyzetekbe kerül (Lehajló bábu, 1989; Leszbikus éjszaka, 1989), és új vonásként megjelenik képein a groteszk. Ez a hangvétel jellemzi az Albumban kiadott montázsait is (1993). A korai képek kereszt-motívuma új összefüggésben tér vissza (INRI-variációk), és minden műfajban – grafikától az emlékműig – fő téma lesz a Golgota.
Irodalom NAGY I.: ~ kiállítása a Mednyánszky-teremben, Művészet, 1965/8. PERNECZKY G.: Nincs uborkaszezon, Élet és Irodalom, 1969. augusztus 9. TÖLGYESI J.: ~ festőművész kiállítása Szentendrén, 1969, Magyar Építőművészet, 1970/3. PETÉNYI K.: ~ festészete, Jelenkor, 1972/12. NÉMETH L.: Elmélkedés a térről. Gondolatok ~ művészetéről, Művészet, 1975/1. FRANK J.: Szóra bírt műtermek, Budapest, 1975 S. NAGY K.: ~, Budapest, 1977 CSAPÓ GY.: Művészek, műhelyek, Budapest, 1978 ILLYÉS, M.: Artificial Paradise. Pál Deim''''s Light Pictures, New Hungarian Quarterly, 1980/77., Spring NAGY I.: A csend és a hallgatás között, Művészet, 1980/1. LÓSKA L.: A tárgyak csendje. Beszélgetés ~lal, Művészet, 1981/9. KOLOZSVÁRY M.: A csendtől az "erotikáig". ~ legújabb képeiről, Művészet, 1988/7. ROZGONYI I.: Szentendre útján kevés kitérővel, in: Párbeszéd művekkel, Budapest, 1988 ANDRÁSI G.: A Zuglói kör (1958-1968), Ars Hungarica, 1991/1. HEGYI L.: Struktúraelvű és geometrikus művészet Magyarországon 1968-1980 között, Ars Hungarica, 1991/1. KOLOZSVÁRY M.: Beszélgetés ~lal, in: Hatvanas évek (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1991) KOLOZSVÁRY M.: ~, Budapest, 1992 WEHNER T.: A végtelen sejtések birodalma. ~ gyűjteményes kiállítása, Kritika, 1992/11. HAJDU I.: Külön idő, Beszélő, 1992. augusztus 29. SZAKOLCZAY L.: A montázs mint önirónia. ~: Album, Kortárs, 1994/11. Film Golgota 1956 (MTV, rend.: B. FARKAS TAMÁS).
Egyéni kiállítások 1965 • Mednyánszky Terem, Budapest (kat.) 1966 • Művelődési Ház, Szentendre [Nádler Istvánnal és Kósza Sípos Lászlóval] 1968 • G. René Süss, Amszterdam 1969 • Ferenczy Múzeum, Szentendre (kat.) 1972 • Modern Képtár, Pécs (kat.) 1973 • Egyetem Galéria, Debrecen (kat.) 1974 • Műcsarnok, Budapest (kat.) 1975 • Uitz Terem, Dunaújváros 1976 • Megyei Művelődési Központ, Veszprém 1979 • Az én holográfom, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.) • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat.) 1980 • Helyőrségi Művelődési Otthon, Nagyatád 1981 • Krakkó • Varsó 1984 • Műcsarnok, Győr 1986 • Újpest Galéria, Budapest (kat.) 1992 • Ernst Múzeum, Budapest (kat.) 1994 • Barcsay Iskola Galéria, Szentendre (kat.) • ~ – Gavrilovits Sándor – Velekei József Lajos • Rajzok, Szentendrei Képtár.
Válogatott csoportos kiállítások 1957-től vesz részt a szentendrei tárlatokon. 1964-1967 évente • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület 1963, 1973 • II., VII. Országos Grafikai Biennálé, Miskolc 1966 • Kortárs Magyar Grafika, Bologna • Pesaro 1969 • Magyar Műv., Kunstforening, Oslo • Kortársaink, Fészek Klub, Budapest 1970 • Moderne Ungarische Kunst, Städtische Galerie, Würzburg 1971 • 100 Jahre Kunst in Ungarn, Museum am Ostwall, Dortmund 1971 • Pest Megyei Tárlat, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1972 • Modern Grafika, Tudomány és Technika Háza, Pécs • Magyar konstruktív törekvések, Łódż 1974 • A Kolozsváry-gyűjtemény, Xantus János Múzeum, Győr 1976 • Zománc ’76, Kecskemét • V. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Szentendrei művészet 1976, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1977 • Wystava malarstwa, grafiki, rzezby, Palac Kultury i Nauki, Varsó • Fa és környezet, Kossuth Múzeum, Cegléd • Képek, szobrok 30 év magyar művészetéből, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • Szimpóziumok ’76., Józsefvárosi Művelődési Ház, Budapest 1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás (Biennálé), Műcsarnok, Budapest 1980 • Tendenciák 1970-1980, 1., Új művészet 1970-ben, Óbuda Galéria, Budapest • Tendenciák 1970-1980, 3., Geometrikus és strukturális törekvések a hetvenes évek művészetében, Óbuda Galéria, Budapest • Tendenciák 1970-1980, 5., Egyéni utak – öt művész, Óbuda Galéria, Budapest 1981 • Válogatás magyar magángyűjteményekből, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Szentendrei Grafikai Műhely, Madách Galéria, Vác 1983 • Művészeti szimpóziumok eredményei 1. Szobrászat, Műcsarnok, Budapest • A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár 1984 • Ten Hungarian Artists 1920-1984., Hungarian Art Center, New York 1987 • Régi és új avantgárd (1967-1975). A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Zeitgenössische Bildende Kunst aus Ungarn, Galerie der Künstler, München 1989 • Az avantgárd vége 1975-1980. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Emlékmű 1956 vértanúinak a 301-es parcellában, Budapest Galéria, Budapest 1990 • SZETA-kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1991 • Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1993 • Zuglói kör 1958-1969, No. 5 Galéria, Budapest • Mi, “kelet-franciák”. Magyar művészet 1981-89. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár • Hungária 23., Kölcsey Művelődési Központ, Debrecen • Ungarische Kunst im 20. Jahrhundert. Die Sammlung Kolozsváry, Győr, Galerie der Stadt, Sindelfingen 1994 • 80-as évek – Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest 1995 • Kolozsváry-gyűjtemény, Győr, Szombathelyi Képtár, Szombathely • Ungarische Malerei in den 60-er und 70-er Jahren im Spiegel der Kolozsváry-Sammlung, Győr, Collegium Hungaricum, Bécs 1996 • Az én Múzeumom. A Vass-gyűjtemény, Ernst Múzeum, Budapest • Genius loci. Szentendre látványa és motívumai festményeken és fotókon, Szentendrei Képtár 1998 • Modern magyar művészet a Kolozsváry-gyűjteményben, Műcsarnok.
Művek közgyűjteményekben
Albertina, Bécs Déri Múzeum Debrecen Faszobrászati Alkotótelep, Nagyatád Ferenczy Múzeum, Szentendre Fővárosi Képtár, Budapest Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan Herman Ottó Múzeum, Miskolc Szent István Király Múzeum, Veszprém Janus Pannonius Múzeum, Pécs Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Szombathelyi Képtár, Szombathely Xantus János Múzeum, Győr Meum, Prilep.
Wikipedia
