Mathias Schmid ( See im Paznaun , 1835. november 14.; † München , 1923. január 22. ) osztrák festő.
Élet
Paznaunban nőtt fel, és egy úgynevezett „Tuifele festőnél” tanult Tarrenzben. „Tuifele festők” készítettek táblákat (= út menti szentélyeket), mártonokat, kis kegyk&eacut (...) tovább >>

Mathias Schmid ( See im Paznaun , 1835. november 14.; † München , 1923. január 22. ) osztrák festő.
Élet
Paznaunban nőtt fel, és egy úgynevezett „Tuifele festőnél” tanult Tarrenzben. „Tuifele festők” készítettek táblákat (= út menti szentélyeket), mártonokat, kis kegyképeket, de készítettek szobrokat is. Tehát a vallásos népművészet területén tevékenykedtél. A gyakornokság elvégzése után Mathias Schmid festészetet akart tanulni az akadémián.
1853-ban Münchenbe ment, de kezdetben a Mayer'sche Kunstanstaltban dolgozott, amely vallási szobrok készítésére szakosodott . Ott valószínűleg aranyozóként dolgozott . 1855-től vallástörténeti festészetet tanult a Képzőművészeti Akadémián . Tanárai közé tartoztak: Johann Georg Hiltensperger , Hermann Anschütz és Johann von Schraudolph . Názáreti stílusú vallásos festményeivel azonban kevés sikert ért el. Bár kapott néhány megbízást, mint például az Ádám család sírjának megfestését az innsbrucki Westfriedhofban 1861-ben, nagyobb megbízás nem volt. Az ügyfél, Innsbruck későbbi polgármestere , Karl Adam Mathias Schmid egyik első támogatója volt. Emellett Schmid zsánerfestményeket is festett , amelyek rajzként különösen jól fogadtak. Schmid humorosan ábrázolta tiroli honfitársait, amit a német illusztrált újságok is jól fogadtak. Említést érdemel a „ Die Gartenlaube ” folyóirat, amelynek szerkesztősége megrendelte és publikálta rajzait, majd később metszeteket is reprodukált festményeiből. 
Ekkor Schmid felváltva tartózkodott Münchenben és Tirolban. 1867-ben Salzburgba költözött , és feleségül vette Rosalia Jakobina Späth-t, aki Münchenből érkezett . Ebből a házasságból két gyermek született, lánya Rosalia (* 1868) és fia, Karl (* 1869). 
Miután a feldkircheni gyáros, Josef Andreas Ritter von Tschavoll [7] felbérelte Mathias Schmidet, hogy ábrázolja a Piz Buin feljutását 1866-ban, majd nagy megbízást adott neki, hogy tervezzen egy szalont nyári rezidenciájában tájábrázolásokkal és legendás képekkel, Schmid visszaköltözött. Salzburgtól Münchenig. Ott, barátja , Franz von Defreggers tanácsára , 1869-ben belépett Carl Theodor von Piloty festőiskolájába . Piloty irányítása alatt Mathias Schmid stílusváltást hajtott végre a realizmus felé . Művészi áttörését végül az 1873-as bécsi világkiállításon bemutatott képekkel érte el , mint például a „Kosárhúzó”, „Vallomásos jegyzetek kézbesítése” és „Erkölcsbíró”. Képei különösen Németországban találtak nagy közönséget, kevésbé a katolikusok uralta Ausztriában. Schmid gyakran kritikai formában ábrázolta hazája erkölcsi viszonyait képein Ludwig Steub a „Három festő Tirolból” című ismert szövegében 1873-ban Mathias Schmid megváltozott motívumairól és stílusáról: „Mellesleg. láthatja, hogy Schmid úr nem mondott le arról az egyházi területről, amelyre eredetileg az ecsetet szánták, hanem most más, reális szemszögből szemlélte. Most már nem oktatni akar annyira.” Sikerének köszönhetően Schmid 1878-ban építhetett egy villát a müncheni Nymphenburger Strasse -n . A grazi születésű építész, Georg von Hauberrisser tervezte .
Az 1880-as évektől festett zsánerjelenetek mellett számos tájkép készült, amelyeken masszív sziklákat és meredek falakat valósághűen színre vittek, hogy kitöltsék a teljes képet. Sybille Moser-Ernst szerint Mathias Schmid életművének különlegességei közé tartoznak .