Dr. Grofcsik János (Pápa, 1890. július 20. – Budapest, 1977. január 6.) nyugalmazott egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora, a Szilikátipari Tudományos Egyesület tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Szilikátkémiai Bizottságának tagja, a magyar kerámiaipar és a szilikáttudomány kiemelkedő személyisége, több & (...) tovább >>

Dr. Grofcsik János (Pápa, 1890. július 20. – Budapest, 1977. január 6.) nyugalmazott egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora, a Szilikátipari Tudományos Egyesület tiszteletbeli elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia Szilikátkémiai Bizottságának tagja, a magyar kerámiaipar és a szilikáttudomány kiemelkedő személyisége, több állami és társadalmi kitüntetés birtokosa.[3] Magyar vegyészmérnök, egyetemi tanár, a kémiai tudományok kandidátusa (1952), a kémiai tudományok doktora (1958). Fia, Grofcsik Elemér (1926–2019) vegyészmérnök volt.

Életpályája
Szülei Grofcsik Vilmos telekkönyvi hivatalnok és Iglauer Emilia voltak.1908-ban érettségizett a veszprémi főgimnáziumban. 1912-ben vegyészmérnöki diplomát kapott a budapesti Műegyetemen. 1912–1913 között az Országos Chemiai Intézet gyakornoka volt. 1913–1920 között a budapesti Felsőipariskola rendes tanára volt. 1920–1940 között a Városlődi Kőedény-, Majolika- és Kályhagyár műszaki tanácsadójaként is dolgozott. 1940–1948 között a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat (Drasche) műszaki igazgatója, majd vezérigazgatója volt. 1948–1949 között a Mész-, Cement- és Üvegipari Igazgatóság helyettes vezetőjeként működött. 1949–1950 között az Iparügyi Minisztérium Mész-, Cement- és Üvegipari Főosztályának főosztályvezető-helyettese volt. 1950–1951 között a Nehézvegyipari Kutató Intézet Szilikátkémiai Osztályának vezetője volt. 1950–1957 között a Magyar Tudományos Akadémia Szilikátkémiai Albizottságának elnöke volt. 1951–1953 között a Veszprémi Vegyipari Egyetem Szilikátkémiai Tanszékén nyilvános, rendes tanára, 1953–1957 között egyetemi tanára, 1951–1957 között a Tanszék vezetője volt. 1957–1958 között az Építőanyagipari Központi Kutató Intézet Szilikát Osztályának vezetőjeként tevéknykedett. 1958-ban nyugdíjba vonult. 1959–1964 között a Szilikátkohászati Főbizottság alelnöke volt. 1959–1977 között a Szilikátkémiai Központi Kutató és Tervező Intézet nyugdíjas tudományos tanácsadója volt. 1975–1977 között a Szilikátipari Tudományos Egyesület alapító tagja, majd tiszteletbeli elnöke volt.

Munkássága
A Szilikátkémiai Központi Kutató és Tervező Intézetnek haláláig tudományos tanácsadója volt. Hazai tűzállóipari és kerámiai nyersanyagok minősítésének kérdéseivel, új vizsgálati módszerek kidolgozásával, agyagásványok szerkezetével és a kerámiaégetés folyamán az anyagban végbemenő átalakulások vizsgálatával foglalkozott. Szilikátkémiai kutatásairól több mint 50 szakközleménye jelent meg.

Vitorlázóként Sirocco nevű 22-es tőkesúlyos cirkálójával évekig tartotta a Balatonkenese–Keszthely távrekordot.

Dr. Grófcsik János (1890-1977) mérnök, egyetemi tanár sírja, Alsóvárosi temető, Veszprém
Művei
Építőipari anyagtan (Budapest, 1921-1922)
Gyakorlati szervetlen kémia (Budapest, 1934)
Kerámia. A kémia és vívmányai (Budapest, 1940)
Kerámiai anyagok a kémiai iparban (Magyar Kémikusok Lapja, 1948)
A hazai samottgyártás időszerű kérdései. – Az alumíniumszilikátok stabilitása (Építőanyag, 1949)
Őrlemények fajlagos felületének meghatározására szolgáló módszerek tanulmányozása (Vágó Elekkel; Építőanyag, 1950)
Cementgyári nyersiszap viszkozitásának csökkentése (Vágó Elekkel; NEVIKI éves jelentései, 1951)
Kerámiai anyagok kémiai fizikája (Budapest, 1951-1952)
A portlandcement-klinker ásványi alkatrészeinek meghatározása (Vágó Elekkel; Építőanyag, 1951)
Agyagok vizsgálatának korszerű módszerei (Vegyészetünk fejlődése az ötéves terv során. Az MTA 1951. évi nagygyűlésének vegyészeti előadásai és hozzászólásai. Budapest, 1952 és MTA Kémiai Tudományok Osztálya Közleményei, 1952)
Differenciál termoanalitikus módszerek (Budapest, 1952-1953)
Hazai finomkerámiai anyagok vizsgálata. – Mullit meghatározása égetett kerámiai termékekben (Vágó Elekkel; Építőanyag, 1952)
Durvakémia. – Zománcipar. (Kémiai technológia. Egyetemi tankönyv; Budapest, 1953)
A kerámiai iparok technológiája. Építőanyagipari technikumi tankönyv (Budapest, 1953)
A természetben előforduló hidraulikus anyagok lekötésénél végbemenő folyamatok (Árkosy Klárával, Vágó Elekkel) Kristályos műkő (NEVIKI Közleményei, 1955)
Újabb kutatási eredmények a mullitképződés terén (Építőanyag, 1955)
A kerámia elméleti alapjai (Albert Jánossal és Beke Bélával; Budapest, 1956)
Hazai előfordulású monotermit agyagásvány vizsgálata (NEVIKI Közleményei, 1956)
A mullit keletkezési körülményeinek vizsgálata alumíniumszilikát-tartalmú kerámiai anyagokban. Monográfia és doktori értekezés is. (Budapest, 1957)
Untersuchung der polymorphen Umwandlungen des Quarzes mit besonderer Rücksicht auf die Trydimitbildung (Vágó Elekkel; Acta Chimica, 1957)
Homokkő felhasználása szilikatégla gyártására (NEVIKI Közleményei, 1958)
A mullit szerkezete, képződése és jelentősége (Tamás Ferenccel, Budapest, 1961)
Finomkerámiai gyártmányok égetésénél végbemenő folyamatok (Budapest, 1961)
A Pécsi Porcelángyár termékeinek fejlődése kerámiai szempontból (100 éves a Pécsi Porcelángyár. Tanulmánykötet a gyár százéves fennállásának tiszteletére 1968. október 14–16-án Pécsett rendezett tudományos ülésszak anyagából. Pécs, 1971)
A magyar finomkerámiaipar története (Reichard Ernővel, Budapest, 1973)
Díjai
Munka Érdemrend ezüst fokozata (1953)

Források
Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X