Kecskeméti Kálmán 70

Közzétéve: 2019. november 04.


Kecskeméti Kálmán 70

Azonosító 60617632
Cím: Kecskeméti Kálmán 70
Művész: Kecskeméti Kálmán
Rövid leírás: Kecskeméti Kálmán - 70
Kiállítás a festőművész pályájáról
Beszerzés ideje: 2019. november 04.
Kiadó: Haas Galéria
Kiadás éve: 2012
   
Kategória: Könyv
   

Wehner Tibor művészettörténész megnyitója:
„…fanyar epizódja ennek az időszaknak, hogy egy verőfényes őszi napon, amikor a házak előtt kupacokban állt a leginkább trágyára emlékeztető „slam”, azaz iszapszén, amit itt tüzelésre használtak, két részeg támogatta egymást a kocsma felé, és az iszaptól mocskos proletárgyermekek üvöltöztek elképesztő trágárságokat – nos, ezen a verőfényes őszi napon a Béke utcába bekanyarodott egy hatalmas, fecskefarkú amerikai Chevrolet, volt vagy tíz méter hosszú, és megállt az utca közepén. Kiszállt belőle két hosszúlábú, bombázó nő, és a vízimadarak tétovaságával körülnéztek, hova is tévedtek. Percek alatt az utca apraja-nagyja körülvette a két nőt, hiszen ilyet eddig itt nem láttak, a TV-ben is csak fekete-fehérben, majd a házunk felé mutogattak. A két hölgy rövidesen becsengetett, ajtót nyitottam és bevezettem őket a szobámba, mivel mint kiderült, engem kerestek. Az egyik hölgy elmondta, hogy egy orvosprofesszor felesége, és a férjét kísérte Pécsre, s Pesten Szentkuthy Miklós a lelkére kötötte, ha Pécsett jár, feltétlenül keressen fel és nézze meg a képeimet. Kínosan feszengtem és megmutattam egy-két rajzomat a sötétben, ők is érezték, hogy ez valami tévedés – műtermet vártak nyilván, nagy vásznakat – aztán gyorsan eltávoztak, ahogy jöttek. Évek múlva Szentkuthynak elmeséltem a történetet, jót röhögött és azt kérdezte: nem is vásároltak?”
Mindez 1962 körül történt Pécsett, ahová az akkor húsz esztendős Kecskeméti Kálmán a Barcsay Jenő által Martyn Ferenchez írt ajánlólevelével érkezett, mint tehetséges, fiatal, de támogatásra szoruló és támogatásra érdemes festőművész, de a mestert nem találta otthon, és idővel az ajánlólevél is elkallódott valahol. Szerencsére később aztán a levél helyett maguk a művek meggyőzték Martyn Ferencet, akivel így hosszú évekig tartó mester-tanítvány kapcsolatot alakíthatott ki. Ezért függ itt Martyn mester portréja, és ezért van itt a két másik, Kecskeméti Kálmán számára ugyancsak mesteri ideákat megtestesítő festőművész, Magyarász Imre és Bene Géza arcképe is. És azért, hogy jelezzék, nem egy összefüggéstelen, gyökértelen, a tradícióktól függetlennek vélt művészeti jelenség megjelenítői az ünnepi kiállítássá rendezett képek. Szomorú, hogy mestert megjelölni napjainkban már felér egy művészi karakter-öngyilkossággal, a mai, önmagukat művésznek kinevező embereknek általában már mesterük sincs – jegyezte meg rezignáltan e problémakörrel kapcsolatban a festő. De e mesterek mellett – művészetének szellemiségét, alkotói indíttatásait árnyaltan kövonalazván – hivatkozhatna Kecskeméti Kálmán a Litkey György szakkörében végzett stúdiumokra, a Mendlik Lajos társaságában lezajlott akvarellfestészeti kalandozásokra, a pécsi fiatal művészekkel való együttes fellépésekre – így a fiatalon eltávozott jó barátra, Dombay Győzőre –, a szoros alkotói kapcsolatokra Bolmányi Ferenccel, Bálint Endrével és Gyarmathy Tihamérral, a rajzfilmes műhelymunkára Kovásznay Györggyel és Lisziák Elekkel, és a közös kiállításokra a No 1., csoport tagjaival: Szemadám Györggyel, Prutkay Péterrel, Molnár Péterrel, Deák Lászlóval és a többiekkel. És ha a XX. századi magyar művészet kiváló, kimagasló jelentőségű, de valamiképpen mégiscsak árnyékban maradt, sok esetben még máig felfedezetlen, vagy eleve elfeledésre ítélt, de kellő súllyal semmiképpen sem becsült mestereinek neveinek felsorolása mellett Kecskeméti Kálmán alkotói működésének területeit is számba vesszük – a festészeti és grafikai alkotómunka mellett a bábszínházi és az animációs filmtervezői és kivitelezői munkát, a díszlettervezést, az alkalmazott grafikai tevékenységet, a szociografikus szándékokkal vezérelt és az autonóm fotót, a folyóirat- és televíziós szerkesztői munkát, no és a méltatlanul sodródó életműveket gondozó, Kecskeméti által elindított majd lezárt Ozirisz Alapítvány tevékenységét – akkor itt a közelmúlt évtizedeinek magyar művészettörténetének egy-egy fontos fejezete, vagy talán még inkább a múlt század utolsó harmadának és az új évezred első évtizedének magyar kultúr- és művelődéstörténete bontakozhat ki előttünk. Tendenciákat jelölvén, súlyos értékvesztéseket és aggasztó süllyedéseket, egyre kilátástalanabb helyzetet dokumentálván.

És mindezen adalékok, eredők, összetevők – és számos, most nem megidézhető további, egyébiránt nélkülözhetetlen részlet, történeti tény – mérlegelésével kell szemlélnünk a hetvenedik életévéhez érkezett fiatal festő, Kecskeméti Kálmán művészetét. Bármilyen meglepő is, a falakon mozdulatlan képek függnek, és érdekes módon az sem mozog, ami a képeken van. Vagyis nincsenek monitorok, nincsenek képernyők, nincsenek video-boxok, nem működnek videoprojektorok, nem peregnek filmek, nincs mozi. Mert mindez már a múlt, vagy legalábbis a jelen unalmas trendje, és igazán korszerűként, a pillanatnyilag avantgarde szellemiség térnyeréseként, mondhatni a meghökkentő formabontó gesztus megnyilvánulásaként a tradiconális, a Kecskeméti Kálmán által művelt, a klasszikus festészet-koncepcióra alapozott képteremtő tevékenység artikulálódik. Kecskeméti Kálmán festőiségekben fürdő, érzékeny kolorittal megfestett, gondolati indíttatású képein tájak, tájrészletek, városok, városrészletek, épületek tárulnak elénk, néha egy-egy portré villan fel. A képegyüttes által megjelölt idő-ív képzeletbeli kezdőpontja 1956 – ekkor készült az első, a művész által is vállalhatónak érzett önarcképe –, míg a pillanatnyi végpont 2011, vagyis ötvenöt esztendő képi párlata, válogatása áll előttünk. Ha e művek alapján a művész által oly keményen ellenzett stilisztikai besorolásra vetemednék, akkor csak annyit mondanék, hogy Kecskeméti festői festő, aki az élmény, a valóságból eredeztetett indítékok és az ösztönzések hatására mindig az adott pillanatban autentikusnak vélt és átérzett képet festi meg. Nem a jól kimunkált és alkalmazott eszközeit, eszközrendszerét tudatosan alkalmazva dolgozik, hanem a kép által determinált stiláris jellemzőkkel mintegy észrevétlenül ruházódnak fel, telítődnek kompozíciói, amelyek megszületését sokrétű technika segíti: a Kecskeméti-piktúra változatosságát élteti, hogy a művész fest olajjal, akrillal és akvarellel, és készít a grafikai jellegen messze túllépő tusfestményeket is. Ezért aztán hallatlan egybehangzón, és ugyanakkor üdítő változatosságot teremtve jelenhetnek meg egymás mellett a szigorú, geometrikus jellegű és az oldott festőiségekben játszó vásznak, a naturális jellegű leképezések és a már-már a teljes absztrakció határán megszülető, a valóság elemeire már csak emlékszerűen hivatkozó munkák, a komoly táblaképek és a könnyedebb papírra rögzített alkotások. Fontos, hogy mit mond minderről, alkotómódszeréről, képi eszményeiről maga a művész: „Soha nem voltam teljesen absztrakt festő. Tudniillik a világ, a természet formagazdagsága annyira elbűvölt, hogy nem voltam képes soha lemondani erről az organikus gazdagságról, és fölcserélni egy szintetikus, illetve geometrikus formákból épített látványra, egyáltalán idegen tőlem minden elszegényített, művi elemekből felépülő látvány. Tulajdonképpen az organikus terek sokféleségével, tehát a tér spiritualizálásával foglalkozó irányzatnak vagyok a híve.”

Nos, ha nem tévedek, akkor a kép szellemi felruházottságáról, szellemiséggel és lelki üzenetekkel való átitatottságáról, médiummá avatásáról, a művészeti erők titokzatos működéséről, a mű sugárzásáról van itt szó. A magyar művészethez ezernyi szállal kötődő, a magyar művészetben mégis méltóságteljesen kívülálló Kecskeméti Kálmán hetvenedik születésnapján mi mást kívánhatnánk: fesse még sokáig függetlenségét és elhivatottságát oly tartózkodón képviselő, dús jelentésekkel és eleven emóciókkal éltetett, titokzatosan sugárzó képeit. Ugyanolyan frissen és fiatalon, mint mindeddig."

Elérhetőségek

RévArt galéria
8253 Révfülöp, Kossuth u. 14.
 
Web: www.revart.hu
Email: info@revart.hu
Telefon: +36 30 999 4469
Kérdése van? Keressen Minket az info@revart.hu e-mail címen! Minden jog fenntartva! © 2012 RévArt galéria