Közzétéve: 2014. március 11.
Otthonok kincsei
Azonosító | 67028656 |
Cím: | Otthonok kincsei |
Művész: | Csörge Csaba |
Rövid leírás: | Művészettörténet, kiállítás |
Beszerzés ideje: | 2014. március 11. |
Becslési ár (-tól): | 3 800 HUF |
Becslési ár (-ig): | 5 000 HUF |
Alcím: | Válogatás budapesti magángyűjteményekből (12-20. század) |
Kiadó: | Budapesti Történeti Múzeum |
Kiadás éve: | 2013 |
ISBN 13: | 9786155341083 |
Kategória: | Könyv |
Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában
2013. december 18 – 2014. március 2.
A művészet szeretetéből és tiszteletéből, a kitűnő kvalitású mesteremberek remekeinek megbecsüléséből és megőrzéséből fakadó műgyűjtői tevékenység nélkül napjainkban sokkal szegényebbek lennének ismereteink az elmúlt korok tárgyi kultúrájáról. A magyar múzeumok időről időre megemlékeznek a múlt és a jelen kiemelkedő műgyűjtőiről, ahogy a Budapesti Történeti Múzeum is teszi e kiállítással.
A tárlat közel ezer bemutatott műkincse nem csupán a szép tárgyak dicsérete, hanem jelzi egy-egy korszak magasan képzett alkotóinak felkészültségét, tudásszintjét, esztétikai értékeit, sőt világszemléletét is.
Magángyűjtők iparművészeti tárgyaiból kiállítást rendezni különleges szakmai kihívás. A kiállítás rendezése több esetben rendhagyó, szakít a megszokott múzeumi szemlélettel, nem jelzésértékűen, hanem nagy számban tárja a tárgyakat a szemlélő elé. A látványtervező a gyűjtői lakások zsúfoltságát idézi, amikor a kiállítótermek teljes alap- és falfelületét bátran kihasználja.
A kiállításra kerülő tárgyak kiválasztásánál döntő szempont volt a kvalitás, a ritkaság, továbbá annak érzékeltetése, hogy milyen irány valósul meg a polgári gyűjtés során. A skála rendkívül gazdag, sokrétű és a művészi korszakok minden jelentős állomását érinti.
A kiállítás az időrendet követve, a művészeti korok és stílusok váltakozásának tükrében mutatja be a műtárgyakat.
A középkori szakrális anyagból említésre méltó a 13. század második felében készült körmeneti kereszt, amelynek zománcmunkája jó kezű limoges-i mesterre utal. Nem bizonyítható, de kizárni sem lehet, hogy az 1241. évi tatárjárás templomdúlásait követő helyreállítási időszakban, IV. Béla uralkodása alatt került Magyarországra.
Érdekes és ritka a gótikus szenteltvíztartók kis csoportja, vagy a 16. századi vér-, vagy vert tálak is.
Ragyogó szépségükben, időtálló színeikkel, mázaikkal hívják fel a figyelmet az itáliai reneszánsz nagyértékű kerámiatárgyai, melyek kellően fémjelzik Urbino, Deruta, Gubbio, Montelupo, stb. világhírű műhelyeit.
A kiállítás középkori szakaszát gazdagítják a jelenlévő román-, gótikus és reneszánsz, manierista faszobrok, melyek döntően egyházi témájúak, de megfigyelhetünk közöttük olyan védőszent ábrázolásokat – Szent György, Szent Flórián, stb. – amelyeknek megrendelői és tulajdonosai valószínűleg gazdag előkelő polgárok lehettek. A szobrok közül kiemelkedő Szent Sebestyén szobra, melynek alkotója az ulmi Niklaus Weckmann körében keresendő.
A 17. századi bútorok között három, múzeumi ritkaságnak tekinthető műtárgy található. Az 1600-as évek elején készült itáliai kelengyeláda, melynek kivitelezése a használati tárgyaktól elvárható szépségen túl faszobrászati remekként mutatja be a keresztény vallástörténet két epizódját. Hasonlóan kiemelkedő a Harmincéves háború időszakában Éger (ma Cheb) városában készült kabinet szekrény, melynek jellegzetessége és egyben ritkasága a különböző fafajtákból összeállított relief és sík intarzia, mely az Eck család munkáihoz hasonlítható. Egy az 1650-es évek augsburg-i kabinet szekrényének puszpángfa faragásai az ókori mitológia egyes eseményeit jelenítik meg.
A kiállítás kiemelkedő kvalitású darabjai a 16. - 17. századi nürnbergi és tescheni elefántcsont berakású keréklakatos lőfegyverek.
Említésre méltóak az óraritkaságok, a reneszánsz, torony alakú- és horizont órák. Ötvösremekek sorát láthatjuk Közép-Európa legjobb nürnbergi, augsburgi, bécsi, budai és erdélyi mestereitől.
A 17-19. századi kerámiák között kiemelkednek Annaberg, Habán, Delft, Holics és a sor zárásaként a Zsolnay alkotások. A nagy értékű pécsi porcelán fajansz tárgyak tervezői a század elő neves művészei, Rippl Rónai József, Mack Lajos, Apáti Abt Sándor voltak.
A 19-20. századi díszüvegeket a művészeti ág legjelentősebb képviselőinek, Anthon Kothgasser, Emile Gallé, Daum fivérek, Sovánka István alkotásai képviselik.
Könnyed, de annál ritkább műfajként jelentkezik a legyező, mint a gyűjtés újabb ága, nagy számban főleg a 18 - 19. század időszakából.
A kiállításon erős hangsúlyt kapnak a textíliák, falikárpitok, 17-19. századi szőnyegek, Anatólia és a Kaukázus vidékeiről. A kárpitok jelentős része a 16-17. századból Oudenard szövőműhelyeiből származnak. Ábrázolásaik különböző epizódjeleneteket tárnak elénk; az Ótestamentumból Jákob és József történetét, a trójai hős, Aeneas és Didó, karthágói királynő szerelmi búcsúját, Charles Le Brun Nagy Sándor sorozatából Porus királyának fogságba esését. Igazi gyűjtői unikumnak számít a 17. század Gördesz városából származó imaszőnyeg és a Bergamóból Ghirlandaioi festő nevével aposztrofált szőnyegritkaság.
Az ortodox egyházi művészet fa- és fémikonjai a magángyűjteményekben előkelő helyet foglalnak el. A kiállított tárgyak mindegyike remekmű, különösen egy 17. századi görög ikon, mely a kiválasztott szenteket ábrázolja és egy 18. századi, szintén görög táblakép, mely festett témájában eltér a megszokott ábrázolásoktól, Heródes lakomáját, Salome táncát és Keresztelő Szent János lefejezését dolgozza fel.
Az európai bútorművészetet a klasszicizmus, empire és biedermeier korszak zárja reprezentáns és ritka darabjaival. Ugyanebből az időszakból nagyszámú és különleges empire órák is láthatók a kiállításon.
Külön kiállítási egységként jelennek meg az iszlám és a távol-kelet olykor misztikus tárgyai. Az Iznikből származó 16-17. századi tányérok a legtöbb gyűjtő számára az elérhetetlen vágyálmot jelentik. Az iszlám világ bemutatott fegyverei a magas szintű kovács -, ötvös- és ezüstművességről tesznek tanúbizonyságot. A Távol-Kelet különlegességei a textil művészettel egészülnek ki, melyek között egyedülálló az öt méter hosszúságú hímzett templomi öv.
A kiállító gyűjtőkről elmondhatjuk, hogy a társadalom különböző területeit képviselik. Azonos bennük az elhivatottság, a kultúra, az értékmentés iránti elkötelezettség. Ők nem tezaurálók, pénzben nem fejezhető ki tevékenységük értéke. Sokak véleményével ellentétben a műtárgygyűjtés nem elsősorban pénz kérdése, hiszen a jó anyagi háttér nem elegendő, ha nem párosul mellé egyfajta tudás, szakismeret. A gyűjtési tevékenység az átlagembertől eltérően másfajta életmódot, szemléletet, a környezettől megértést kíván.